4. rész

Őrűlt rajongó

-Jöttünk beköltözni.

-What? - Mi a...? Ezek mégis mikor beszéltek így össze?! Figylejetek, akármennyire is cukik vagytok, meg helyesek, de nem! Ki van zárva, hogy ezt megengedjem!

-Lysander mondta, hogy egyedül laksz egy hatalmas házban.

-What? - Te csak ne ajánlgass ilyeneket Lys drága, mert egyszer még visszakapod! Ó, de rohadtul visszakapod!

-Mikor itt voltam láttam, hogy van még két hálószobád, ami üres. Bár az emeletről fogalmam sincs, de sejtem, ott is van legalább még egy szabad szoba. Eleinte csak Nathaniellel akartam jönni, de Castiel is becsatlakozott.

-What?

-Lassú a felfogásod Viki! Összefoglalva. Lys mondta, nekünk, milyen király házad van, és gondoltuk ide jövünk. Így elérhetőbbek leszünk. Tök jó, nem?

-És ezt még is mikor akartátok közölni?! - Na neeeem. Nem lesz itt minden éjszaka pizsiparti. Ez az én házam! Nem miénk! Én fizetem a számlákat és különben is. Magam után bőven elég takarítani. Nem kellenek még hímek is...

-Most itt vagyunk. És mondtuk. Szóóvaal… stoppolva az emeleti szoba!

A hangzavarral együtt felrohant a lépcsőn és már csak az ajtócsukódást lehetett hallani. Mi a…? Ezek tényleg ideköltöznek? És egy házban élek majd velük. Meg a nagy fenét! Ebből ti nem esztek!

-Rendben. Mindenki megkeresi a szobáját és tíz perc múlva a nappaliban találkozunk. - Ezt most minek mondtam?! Tanulj már meg nemet mondani!

Mindketten lehúzták a cipőjüket és elindultak a folyosón az üres szobák felé. Lehet, hogy az előbb mást gondoltam, de… Igazából nem tudom miért. Valami miatt megváltozott a döntésem. Gyorsan a nappaliba siettem és megvártam mire a többiek is ideérnek. Na, jó. A tíz percből harmincöt lett. Castiel fel akarta fedezni az emelet minden részét, Nathaniel a folyosón lévő szobákat, Lysander pedig a konyhát. Mikor végre mindannyian sikeresen megtaláltak leparancsoltam őket a kanapéra.

-Rendben. Itt maradhattok, de! Az én szabályaim szerint játszunk. Ha valamelyikötök nem tartja, be szépen repül innen! Egyes számú szabály. Magatok után takaríttok!

-De…

-Nincs de! - Én ugyan nem fogom a ti szennyeseiteket mosni, az tuti. - Kettesszámú szabály. Mindenki magáról gondoskodik. Nem akarom olyan vitákat, hogy nincs itthon kaja. Mindenki megveszi magának.

-De…

-Hármas számú szabály. A szobám tabu! Egyikőtök sem léphet be. Megtartjátok az egy méteres távolságot az ajtótól. - El sem tudom képzelni milyen dolgokat csinálhatnának a szobámban! Jézusom! Még is!

-De…

-Érthető vagyok? Rendben. Mehettek pakolni.

Lehet életem legrosszabb döntését hoztam meg. Majd kiderül. Kíváncsi vagyok ki szegi meg először a hármas számú szabályt.

Borzasztó! Így is elég későn jöttek az este, de még reggel sem hagynak aludni! Ez már fáj! Mire kell kelnem? Castiel és Nathaniel veszekszenek és üvölt a tévé. És a tetejében eltörték a kedvenc rózsaszín virágos vázámat! Azt még anyutól kaptam! Eredeti volt! Franc! Mikor lementem Castiel közölte, hogy reggel szörnyen festek. Köszi! Minden lány álma, hogy egy fiú így köszöntse miután felkelt. Utána Lys megbeszélte az Igazgató nővel és ebben a hónapban nem kell bemennünk a suliba. Még is mit mondott neki? És az Igazgató miért hitt neki? Na, ezt később megkérdezem…

Miután mindenki összekapta magát (kiengedett haj, fehér és fekete szoknyás ruha) elmentünk Castielhez. Állítólag neki elég nagy a szobája így használhatjuk próbateremnek. Egy gond kipipálva. Következő. A bandát összehangolni. Na, ezt megoldották addig, míg kimentem kávéért. Ügyes! És az utolsó feladat a mai napra. Dalszerzés. Ezt inkább ráhagytuk Lysanderre. Addig Nathaniel olvasott, Castiel a számítógép előtt ült én pedig figyeltem Lyst. Nagyon ügyes! Estére már egész király dolgot hozott össze.

Miután mindenki „hulla fáradtan” hazajött felmentem a szobámba.

-Mit mondtam? Senki sem megy be a szobámba! - Elég gyorsan kikerültük azt a bizonyos hármas szabályt, ugye? De most komolyan! Nyitva a szekrényem ajtaja, mikor becsuktam reggel. Mert mindig becsukom!

-Itthon sem voltunk!

-De akkor miért van nyitva a szekrényem ajtaja?

-Esetleg a szél?

-Csukott ablakon keresztül? Felejtős.

Oké. Valaki járt a szobámba. És egyikőjük sem. Mégis ki a franc akkor? Ezzel a tudattal feküdtem be az ágyamba. Nagyjából négy órája aludhattam, mikor valami reccsenésre lettem figyelmes. Biztos megint Castiel. Aztán még egyre. Egek! Nem lehet valaki ennyire béna. És megint. Elég! Ki van lent és mit csinál? Felvettem egy zseblámpát a fiókomból és nesztelenül megindultam a lépcsőn. A konyha felől jött a zaj. Bebújtam a lépcső utolsó fokához és figyeltem. A lámpát nem mertem felkapcsolni. Oké. Még is ki mászkál nálunk éjszaka? Eljöttem Cast szobája előtt és ő békésen horkolt. Lysander és Nathaniel a gyanúsított. Viszont kétlem, hogy ők ennyire bénák lennének. Óvatosan megindultam a konyhaajtó felé és lassan számolni kezdtem magamban. Egy… Kettő…

-Három!

Törtem be a szobába, ordítva. Pillanatok alatt felkapcsoltam az elemlámpát és… és egy lány kutatott a hűtőben. Mi a…?! - Te meg ki vagy?

-Jessica. - Kösz. Ebből igazán sokat tudtam meg.

-És még is mit keresel a házamban?

-Nem itt lakik Lysander, Nathaniel és Castiel?

-De. És mit-

Hirtelen a csaj éktelen sikításba kezdett. Azt hittem ott szakad ketté a dobhártyám. Ha a többiek ezt végig aludják esküszöm mindegyiknek veszek egy lovat. Sőt! Egy rakétát!

-És, és, és most mit csinálnak??

-Őőő… Szerintem alszanak. Ha a sikításod fel nem ébresztette őket.

Ekkor megvilágosodtam! De hiányzik a körte e fejem felöl. Ajj… Reggel Castiel panaszkodott, hogy nincs meg az egyik nadrágja. Nekem nyitva volt a szekrényem… A csaj egy hatalmas Castiel&Lysander&Nathaniel trió fan. De ennyire? -És még is, hogy a francba jutottál be?

-Az ablakon.

Oh! Persze! Csak az nincs normálisan bezárva. Szóval. Még egy videót sem adtak ki a srácok, erre betör egy mániákus fan a házunkba és lopkodja a ruhákat. Főleg azokat, amiket Castiel hordott. Ez rossz…

-És mikor szándékozol hazamenni?

-Nem tudom.

-Fogalmazok máshogy. Miért mész haza?

-Ha találkozhatok a fiúkkal!

Persze. Egy fan mit szeretne legjobban. Találkozni a sztárokkal. Akik még egy lemezt sem adtak ki!!

-Ja, oké. Megvárod a reggelt? Nem hiszem, hogy felébredtek volna. Ami mondjuk csoda.

-Igeeeeeen!

Ezután jött a kínos csönd. Csak álltunk és meg sem szólaltunk.

-...Esetleg feljössz a szobámba?

Szerintem a kérdés végére sem értem, de a csaj már is rohant a lépcső felé. Oké. Őrült. Teljesen. Barna haj, rövidnadrág, hosszú ujjatlan kesztyű a kézen, sportcipő és fehér rózsaszín felső. Teljes mértékben őrült…