2014. február 2., vasárnap

9. rész

Siker


-Húzd a cipőd!
-De miért? Mi történt??
-Bárcsak tudnám… - Fogalmam sincs, hogy még is mi a rák történt, de remélem, hogy senkinek sem lett baja. Lysander hangja a telefonban elég vészjósló volt.
Mint az őrültek, úgy rohantunk vissza a gyakorló teremhez azaz Castiel házához. Kivételesen nem tett jót a magas sarkú cipő. De nincs Isten, hogy sportcipőt húzzak! Fúj! A tüdőnket kiköptük mire odaértünk, de sietni kellett. Felrohantunk a lépcsőn...
-Mi történt?! - .. és löktük be az ajtót. Kissé erős lehetett, mert Nathaniel megjegyezte, (aki a szoba másik felében ült) hogy odáig érződött a szél, amit mi okoztunk. Hupsz. Ahogy így végignéztem rajtuk, egyikőjüknek sincs volt semmiféle fizika sérülése. A mentális már veleszületett dolog.
-Mondjátok meg ennek itt, hogy először a Love-ot kell felvenni a listára!
-Nem! Először a Dark jön! Utána rakjuk fel a Loveot!
-Ti még is mi a francról beszéltek?
-Az album zenelistájáról. Most állítjuk össze.
-Összefoglalva. Azért kellett ezért futnunk, kitörnöm a bokám, Jessicának elüttetnie magát, nekimennünk egy öreg néninek, aki a botjával fejbe vágott, mert nem tudjátok eldönteni melyik dal legyen előbb? - Eszeteknél vagytok, barmok?! Hát én esküszöm felrobbanok. Most ez halál komoly? Ezért kellett aggódnunk? Úgy felpofoznám mind a kettőt… Eléggé látszódhatott a düh rajtam, mert Castiel odajött és átkarolt. Amit annyival viszonoztam, hogy beleharaptam a karjába. Miaú.

-Bocsi. De ez most tényleg nagyon fontos. Már csak az albumborítót és a listát kell elkészíteni. És utána mehet a boltokba! - Aha. Azt elfelejtetted, hogy még egy kiadó is kéne.
-Tényleg fantasztikus… Ez az jelenti, hogy állhatok neki kiadót keresni… Jess! Keress olcsó kiadókat a neten és add meg a telefonszámukat.
-Oksi.
Lementünk a nappaliba és Sicát leültettem a gép elé mondván „addig ne merjen felállni míg nem, talál jó kiadókat”. Ami úgy nagyjából másfél órába telt. Mindössze három olcsó és viszonylag híresebb ilyet sikerült találnunk. Felhívtam az elsőt. Nincs válasz. Felhívtam a másodikat. Elutasítottak. Basszus! Már csak egy reményem van. Tárcsáztam.
-Jó napot! Szeretném kérdezni, hogy van-e szabad része a cégüknek. Lenne egy tuti befutó banda. Már az első albumuk is lassan kész lesz, csak ki kéne adatni. Igen. Igen. Igen. Nem. Rendben, köszönöm. Viszhall.
-Naaa????
-Holnap megyünk megkötni a szerződést. - Erre a kijelentésemre mind ketten elkezdtünk sipákolni és ugrálni egymás ölelgetve. Úristen! Ha minden jól megy, a jövőhéten már lesz egy kész rajongótábora a fiúknak. Nekem meg pénzem! Annyi mindent tudnék rajta venni. De a lényeg. Felmentünk elmondani a hírt a fiúknak is. Mind a hárman a nyakunkba akartak ugrani. Sőt! Castiel még egy puszit is nyomott az arcomra és elengedett egy "ügyes vagy Vikikijelentést. Nem kicsit pirulhattam el...Jajj.

 *

Másnap reggel végre elsőnek keltem! Éljen! Gyors sorrendben: fürdő, konyha, szekrény, fürdő és a többiek szobája. Felkeltettem őket, mert ma megyünk megkötni azt a bizonyos szerződést a kiadónál, és jól kell kinézniük! Mint nekem. Fekete ujjatlan nyakba akasztós ruha. Az én ízlésem. Persze ez cseppet sem megy könnyen, mint ahogy én azt a fejemben elgondoltam.
-Kelj fel! - Vágtam Jessica arcába egy párnát. 
-De miért?
-Öltözz! Jól kell kinézned. Ma megyünk.
Kis híján fellökött annyira gyorsan kelt ki az ágyból. Oké. Ez fura.
Következő állomás Castiel szobája. Menjünk és ébresszünk fel egy vörös hajú gitáros gyereket. Nem jó ötlet. Mikor odaértem a szobájához megtorpantam. Még nem jártam a szobájában amióta ideköltöztek. Talán megijedtem. De valakinek fel kell kelteni. Résnyire kinyitottam az ajtót, de csak épp annyira, hogy be tudjak látni. Cast az ágyán feküdt egy hosszú nadrágban felső nélkül (!!!) és a plafont bámulta.
-Izé… Kelj fel. Készülni kell.
Válasznak csak azt mutatta, hogy menjek oda. Most már teljesen kitártam az ajtót és elindultam felé.
-Ülj le. - Mutatott maga mellé az ágyra.
-Ugyan, nekem jó állva is.
-Ülj le!
-De mondom. Nekem tényleg jó állva.
A mondatom végére megragadta a kezem és… és magához húzott! Egyenesen a mellkasán feküdtem. Ő pedig teljesen átkarolt. Olyan furcsa egy pillanat volt. Még egy hete üvöltöttünk egymással most meg… Lehet tényleg belém szeretett? És lehet, hogy én is belé? Mert igazából, ha akartam elmehettem volna, de még sem tettem. Élveztem.
-Meg vagy?
-Mi?
Abban a percben Jessicát láttam meg kamerával a kezében. Basszus! Hogy lehettem ennyire hülye? Persze… Csak azt akarták, hogy videót készüljön erről a jelenetről és utána megmutatják a fanoknak! Feltápászkodtam Castielről és Jess fogta le a kezem nehogy felpofozzam azt a gyereket. Ekkora tuskót! És én még azt hittem képes megváltozni? Röhejes vagyok, komolyan.
-Nyugi már. Csak a show kedvéért.
-Ezt egyszer még úgy visszakapod!
Kiviharoztam a szobából és egy szép hangos ajtócsapással jeleztem a többieknek a dühöm. Feladtam az ötlettel, hogy keltegetek itt mindenkit, majd a két hülye elintézi, ha ennyire fontos nekik a mai nap. Visszamentem a szobámba és bebújtam a takaróm alá, úgy ahogy voltam.

-Kész vagytok már?
Mindenki a folyosón állt és a cipőjét húzta. A fiúk megszokott kinézettel jelentek meg. Sica meg… furcsán szép volt. Ha az én szemszögemből nézzük szép, mert én is ilyen ruhákat hordok, ha viszont Jessica szemszögéből, akkor, pedig furcsa. Tőle nem ezeket a ruhákat szoktuk meg.
Kiléptünk az ajtón és már indultunk is. Nagyjából az út csendben telt. Azt nem tudom a többiek miért maradtak veszteg, viszont azt tudom én miért. Kiakasztott a reggel. Nagyon is.
-Haragszol?
-Ugyan. Miért kéne? Csak mert olyan videót raktok fel, ami hamis? A tetejében rólam?
-Jó, lehet te így látod, de a fanoknak ez nagy kincs! Hidd, el egy perc alatt a kedvencükké fogsz válni. - Igazán megnyugtat. Semmit nem akarok ennél jobban. 
-De én nem akarok a kedvencük, lenni. Mindössze annyit szeretnék, hogy Castiel szálljon le rólam!
Mindenki megállt, ezért én egyenesen beleütköztem Nathanielbe. Felnéztünk és nagy betűkkel a következő felirat szerepelt az ajtó fölött „Ange Société” ami franciául a „angyal céget’ jelenti. Megérkeztünk. Ez az a kiadó, amit felhívtam tegnap délután. Nagy levegő és indulááás!
Az ajtó mögött rögtön a portással találkoztunk össze. Megkérdeztem merre találjuk az irodát mire elmagyarázta nekünk. Kedves bácsi.
Felérve a 17. emeletre bekopogtunk a fehér szivacsos ajtón. Remélem, jó helyen járunk. Az ajtó mögül egy „tessék” hallatszott ki így bementünk.
-Áá! Hát eljöttek.
-Igen. Jó napot.
-Szintúgy. Üljenek le.
-Köszönjük. A nevem Yumi. Ők pedig itt név szerint Jessica, Lysander, Nathaniel és Castiel.
-Hana vagyok.Előttünk egy harmincas éveiben járó nő ült. Szőke haj, barna szem, fekete nadrág és fehér ing meg egy fekete pulóver. Abszolút úgy nézett ki, mint ahogy mindig is elképzeltem egy cégvezetőt. - Megkaptam a demót, amit átküldött...Szerintem nagyon sikeres csapatot fogunk faragni a fiúkból! Már csak itt és itt kellene aláírni.
A kezembe nyomott egy papírt. Gyors átfutottam a sorokat, hogy biztos legyek a dolgomba, majd aláírtam mindenhol. Sosem gondoltam volna, hogy az aláírásom egy papíron ennyit fog jelenteni öt embernek. Most igazán fontosnak érzem magam.
-Remek! Akkor, hogy állnak az albummal? Azt említette tegnap a telefonban, hogy nem velünk veszik fel, hanem maguk dolgoznak rajta.
-A felvétel már kész is van, egy kicsit kell még technikailag javítani rajta. Igazából már csak egy borító kell.
-Erre van egy ötletem. Szeretnék nektek bemutatni valakit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése